Kulturális-közéleti havilap, negyvenedik évfolyam
Kedves Olvasóink!

Már kapható!

Kedves Olvasóink!
Internetes oldalunkon az egyes lapszámok elérhetősége megváltozik, mert az a célunk, hogy a nyomtatott változatnak minél több előfizetője és vásárlója legyen. 
A tárgyhó végén megjelenő tartalomjegyzék címei közül esetlegesen csak egy két nagyon aktuális és reklámértékű cikk lesz elérhető.
A többi írást oktatási célokra és …
[tovább...]

Bemutatkozás

Magunkról

Tanulmány, esszé, dokumentum, szociográfia, riport, kerekasztal-beszélgetés, képzőművészet, vers, próza, ifjú és befutott szerzőktől.

Hónaplók, egyéni hangú határon túli és honi történetekkel.

„ról-,ről” benne kritikák irodalomról, színházról, képzőművészetről, filmről, zenéről, történelmi-politikai művekről, építészetről, televízióról.

Képeslap melléklet, szórakoztató sajtóhibák – ez mind a MOZGÓ VILÁG.

Jó böngészést!

[tovább...]
Előfizetés

Támogasson bennünket!

Előfizetés

A lap ára 900 forint, az évi előfizetés 9000 forint.

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága 1008 Budapest, Orczy tér 1.

Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, E-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu faxon: 303-3440.

További információ: 06-80-444-444; Külföldön terjeszti a Batthyany Kultur-Press Kft. (H–1014 Budapest, Szentháromság tér 6. …

[tovább...]

2014/02

Esszé

Hatalom és kultúra – P. Szűcs Julianna megnyitója

Ked­ves Ba­rá­ta­im!

Hadd kö­szönt­sek min­den­kit a De­mok­ra­ti­kus Ko­a­lí­ció és a Moz­gó Vi­lág Fa­pa­dos Sza­lon­já­nak kö­zös ren­dez­vé­nyén, amely­nek té­má­ja: ha­ta­lom és kul­tú­ra. Kon­fe­ren­ci­ánk – ha­son­ló­an a más­fél éve meg­ren­de­zett Hor­thy­-kon­fe­ren­ci­á­hoz – egész na­pos. Az itt el­hang­zot­tak szer­kesz­tett vál­to­za­tát a Moz­gó Vi­lág feb­ru­ár–már­ci­u­si ös­­sze­vont szá­má­ban sze­ret­nénk kö­zöl­ni, …

[tovább...]


Esszé

Vitányi Iván: Hatalom plusz kultúra, egyenlő történelem

A ma­gyar kul­tú­ra és a ma­gyar tár­sa­da­lom jö­vő­je irán­ti ag­gó­dás­ból ki­in­dul­va sze­ret­nék né­hány be­ve­ze­tő szót mon­da­ni. A kö­zel­múlt­ban több ki­tű­nő elem­zést ol­vas­hat­tunk ar­ról, hogy a je­len­le­gi kor­mány­zat ál­tal el­kép­zelt és egy­re erő­tel­jes­eb­ben meg is va­ló­sí­tott tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi, po­li­ti­kai, ál­la­mi mo­dell­rend­szer mi­vel jel­le­mez­he­tő és szak­sze­rű­en mi­nek …

[tovább...]


Esszé

Niedermüller Péter: A kultúra hatalma, a hatalom kultúrája

Vi­tá­nyi Iván utalt rá, hogy en­nek a kon­fe­ren­ci­á­nak az az egyik vagy ta­lán a leg­fon­to­sabb fel­ada­ta, hogy szem­be­néz­zünk az­zal, mi­lyen hely­zet­ben élünk, és mi­lyen ki­uta­kat le­het eb­ből a hely­zet­ből ta­lál­ni. Tud­juk, hogy ami­kor meg­pró­bá­lunk a jö­vő­ről be­szél­ni, ak­kor min­dig ab­ból a hely­zet­ből in­du­lunk ki, ami …

[tovább...]


Esszé

Magyar Bálint: Állami kultúratámogatás, klientúra-építés

A „mi­nisz­te­ri­á­lis blokk” fel­szó­la­lói – Bozóki And­rás, Hiller Ist­ván és jó­ma­gam – ki­csit más sze­rep­ben va­gyunk itt, mint más elő­adók. Ugyan­is kor­mány­za­ti sze­rep­ben, a gya­kor­lat­ban is volt mó­dunk ér­vé­nye­sí­te­ni azt az ér­ték­vá­lasz­tást, amel­­lyel a kul­tú­rát, a kul­tú­ra ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sát, il­let­ve a ha­ta­lom és kul­tú­ra vi­szo­nyát …

[tovább...]


Esszé

Bozóki András: Új kulturális politika: részvétel, sokszínű-­ség és demokrácia

Tud­juk, hogy a po­li­ti­ka nem­csak a ra­ci­o­na­li­tás vi­lá­ga, ha­nem ér­zel­mek, szen­ve­dé­lyek mű­vé­sze­te is. Ra­ci­o­ná­lis szó­val bi­zo­nyos ré­te­gek fi­gyel­mét meg le­het ra­gad­ni, de a po­li­ti­ká­ban en­nél több­re van szük­ség. Ezért a szim­bo­li­ká­nak he­lye van a po­li­ti­ka re­per­to­ár­já­ban, de ter­mé­sze­te­sen nem té­veszt­het­jük ös­­sze a kul­tu­rá­lis po­li­ti­ká­val. Mind …

[tovább...]


Esszé

Hiller István: Kulturális politika és az új köztársaság

A kul­tu­rá­lis po­li­ti­ka és egy új köz­tár­sa­ság kap­cso­la­tá­ról sze­ret­nék be­szél­ni. A múlt, a kö­zel­múlt fel­tá­rá­sa és a je­len elem­zé­se mel­lett szük­sé­ges­nek tar­tom, hogy idő­ben és együtt meg­fo­gal­maz­zunk cé­lo­kat, ki­je­löl­jük ma­gunk­nak azo­kat a ke­re­te­ket, ame­lye­ken be­lül le­het és ér­de­mes mo­zog­ni, a le­he­tő­sé­ge­ket föl­mér­ve pe­dig kö­zös stra­té­gia­al­ko­tás …

[tovább...]


Esszé

Fischer Iván: A kulturált hatalomról

A kul­tu­rált ha­ta­lom pár­tat­lan. Nin­cse­nek ked­ven­cei, nin­cse­nek el­vei, cél­jai, ki­vé­ve azt az el­vet, azt a célt, hogy kul­tú­ra le­gyen, él­jen, vi­rá­goz­zék. Mert fel­is­me­ri, hogy ha a kul­tú­rát tá­mo­gat­ja, az em­be­re­ket szol­gál­ja. Ezért a kul­tu­rált ha­ta­lom tá­vol­sá­got tart. Nem dönt, nem kez­de­mé­nyez. Nem a mű­vészt tá­mo­gat­ja, …

[tovább...]


Esszé

Gyurcsány Ferenc: Van-e baloldali kultúrpolitika?

Dél­előtt ki­ala­kult itt egy­faj­ta kul­túr­po­li­ti­kai ká­non. Mind­an­­nyi­an lát­hat­ták, mek­ko­ra az át­fe­dés a két be­ve­ze­tő elő­adás és a há­rom ko­ráb­bi mi­nisz­ter ál­tal mon­dot­tak kö­zött. Ha úgy tet­szik, a kü­lön­bö­ző szí­ne­ze­tű, bal­ol­da­li, sza­bad­el­vű, mér­sé­kelt kon­zer­va­tív erők kö­zött lé­te­zik egy­faj­ta kö­zös ér­tel­me­zés a je­len­le­gi ál­la­po­tok­ról, an­nak kri­ti­ká­já­ról és …

[tovább...]


Esszé

Markó Béla: Az önzetlen hatalomról

A XX. szá­zad meg­ha­tá­ro­zó po­li­ti­ku­sá­nak, Winston Chur­chill­nek az élet­raj­zát la­poz­gat­tam a mi­nap, és mint akár­hány­szor, ami­kor az egy­ko­ri brit mi­nisz­ter­el­nök szó­ba ke­rül, is­mét föl­tet­tem ma­gam­nak a kér­dést: va­jon há­nyan tud­ják, hogy an­nak ide­jén iro­dal­mi No­bel-dí­jat ka­pott? En­nél is ér­de­ke­sebb, amit élet­rajz­író­ja, Christian Grafvon Kro­­­chow több­ször …

[tovább...]


Esszé

Kende Péter: Hatalom és kultúra Franciaországban

A cím­ben sze­rep­lő Fran­cia­or­szág hi­va­ta­los ne­ve a XVIII. szá­zad vé­ge óta – egy-két rö­vid meg­sza­kí­tás­sal, ame­lyek kö­zül az utol­só az 1940 és 1944 kö­zött Vichyben mű­kö­dő „Fran­cia Ál­lam” (État français) volt – „Fran­cia Köz­tár­sa­ság”. Amely­­nek alap­el­ve az a más nyel­ve­ken kis­sé rej­tel­me­sen hang­zó fo­ga­lom, hogy …

[tovább...]


Esszé

Spiró György: Irodalom betű nélkül

Az írás­be­li­ség az ál­la­mi­ság­gal, a köz­pon­ti­lag ki­rótt adók be­sze­dé­sé­vel kez­dő­dött. Az iro­da­lom fo­gal­ma a be­tű­höz kö­tő­dik, a „litera”, a be­tű a „li­te­ra­tú­ra” alap­ja. Az em­be­ri­ség kö­zös­sé­gi lét­fenn­tar­tá­sa és ön­ma­gá­ról va­ló em­lé­ke­ze­te az írás ré­vén lé­te­zik. Ha 2500 éve nem jegy­zik le írás­ban az Ili­ász és …

[tovább...]


Esszé

P. Szűcs Julianna: Az inga leng

Márai Sán­dor egyik em­lé­ke­ze­tes ver­sé­nek az a cí­me, hogy „je­lek alatt élünk”. Ma­guk a je­lek pe­dig – vo­nat­koz­tat­va most már az ös­­sze­jö­ve­tel konk­rét al­kal­má­ra – a ha­ta­lom ér­dek­ér­vé­nye­sí­té­sé­nek bi­zo­nyí­té­kai és le­va­kar­ha­tat­lan nyo­mai.

2010 és 2014 kö­zött a Ha­ta­lom, ame­lyet nyu­god­tan be­céz­he­tünk vagy két­har­mad­nak, vagy Nem­ze­ti …

[tovább...]


Esszé

Rényi András: Madarakról

Mon­dó­kám cí­me né­mi ma­gya­rá­zat­ra szo­rul. Ere­de­ti­leg két, vi­szony­lag új keletű köz­té­ri szo­bor­ról sze­ret­tem vol­na be­szél­ni, a Nem­ze­ti Ösz­­sze­tar­to­zás Em­lék­mű­ve­ként aposzt­­­ro­fált ópusztaszeri tu­rulszo­bor­ról és gróf Beth­len Ist­ván bu­da­vá­ri em­lék­mű­vé­ről – nem is an­­nyi­ra ma­guk­ról a plasz­ti­kák­ról, mint in­kább ava­tá­si ce­re­mó­ni­á­ik­ról s eze­ken ke­resz­tül a Nem­ze­ti Együtt­mű­kö­dés …

[tovább...]


Kerekasztal

Megosztott társadalom, megosztott kultú­ra – Rad­­­nó­ti Sándor, Ungváry Rudolf és Vásárhe­lyi Mária kerekasztal-beszélge­tése, moderátor Pikó András

Pi­kó And­rás Vég­le­te­sen ket­té­sza­kí­tott-e a ma­gyar kul­tú­ra? Le­het-e át­já­rás a két ol­dal kö­zött?

Rad­nó­ti Sán­dor A né­pi-ur­bá­nus meg­osz­tott­ság, aho­gyan ak­kor ne­vez­ték, a XX. szá­zad har­min­cas éve­i­ben azt je­len­tet­te, hogy mind a két ol­da­lon kul­tu­rá­lis ér­té­kek áll­tak. Né­meth Lász­ló eny­hén szól­va nem volt mű­ve­let­le­nebb, mint bár­ki …

[tovább...]


Esszé

Szűts Miklós: Vacsora Levi házában

Egy zá­ró­jel­lel kez­de­ném. Ami­kor meg­kap­tam a há­zi fel­ada­tot, hogy a mű­vé­szet és a ha­ta­lom kap­cso­la­tá­ról be­szél­jek, az ju­tott eszem­be, ha én ezt a kér­dést egy fran­cia, né­met vagy an­gol kol­lé­gám­nak fel­ten­ném, alig­ha­nem üve­ges szem­mel néz­ne rám. Mi az, hogy ha­ta­lom? Az új­ko­ri de­mok­rá­ci­á­ban köz­ha­ta­lom van, …

[tovább...]


Interjú

„Az egypólusú kultúrpolitika életképtelen” L. Simon László­val beszélget Nagy József

Még ma is ön le­het­ne a kul­tusz­ál­lam­tit­kár.

Ha?

Ha an­nak ide­jén ki­csit vis­­sza­fo­got­tab­ban ve­ti ma­gát az ügyek­be. Még 2012 kö­ze­pén, Ba­log Zol­tán em­be­ri erő­for­rás mi­nisz­ter­rel szin­te egy idő­ben ér­ke­zett a tár­cá­hoz, esélyt ka­pott, de ahe­lyett, hogy szép sze­ré­nyen vit­te vol­na az ad­mi­niszt­rá­ci­ót,

[tovább...]


Képzőművészet

Gárdonyi László: Hordozható emlékművek – Bán Mariann szobrai­­ról

.Ahun há­bo­rú van, ke­rül ott el­len­ség es.

Par­ti Nagy La­jos

…az utóbbi években a szá­mom­ra fon­tos szö­ve­ge­ket a tár­gya­im­ba ír­tam, agyag­ba.

Bán Ma­ri­ann

Egy szö­veg hang­sú­lyo­zá­sá­nak az egyik leg­erő­tel­je­sebb mód­ja, ha kép­pé for­mál­ják, és szob­rá­sza­ti, fes­té­sze­ti esz­kö­zök­kel je­le­ní­tik meg. Amint egy be­kez­dés vagy gon­do­lat ki­lép

[tovább...]


Esszé

Bauer Tamás: Gazdaságpolitika tönkretett országban

Gaz­da­ság­po­li­ti­ka tönk­re­tett or­szág­ban – ez a kér­dés­fel­te­vés. Mit kell csi­nál­nia an­nak az új kor­mány­nak, amely a je­len­le­gi­tõl át­ve­szi majd az or­szág irá­nyí­tá­sát? Az el­len­zé­ki ös­­sze­fo­gás ve­ze­tõ­it áb­rá­zo­ló pla­ká­tot va­la­men­­nyi­en meg­is­mer­tük az el­múlt na­pok­ban. A kér­dés csak az, hogy ki nem ér­de­mel több esélyt, és ki

[tovább...]


Esszé

Békesi László: Kritika és feladatok

Kö­szö­nöm a meg­hí­vást Bauer Ta­más­nak. Ve­le min­dig jó volt együtt dol­goz­ni, de nem a nosz­tal­gia ho­zott ide, ha­nem egy ob­jek­tív meg egy szub­jek­tív meg­fon­to­lás. Az ob­jek­tív az volt, hogy az ed­dig meg­is­mer­he­tő gaz­da­ság­po­li­ti­kai prog­ra­mok kö­zül, ame­lyek­kel a de­mok­ra­ti­kus el­len­zé­ki pár­tok ver­sen­ge­ni kí­ván­nak a je­len­le­gi

[tovább...]


Esszé

Gyurcsány Ferenc: Őszintén beszélni, nem ígérgetni

A bal­ol­da­li pár­tok – és itt most tu­da­to­san bal­ol­da­li, nem pe­dig bal­ol­da­li és sza­bad­el­vű, li­be­rá­lis pár­tok­ról be­szé­lek – tör­té­nel­mi, po­li­ti­kai kre­dó­já­ban min­dig sok­kal ele­ve­nebb a szo­ci­á­lis igaz­sá­gos­ság­nak az ál­la­mi új­ra­el­osz­tá­son ke­resz­tül tör­té­nő szol­gá­la­ta, mint mond­juk a ha­té­kony gaz­da­ság mű­kö­dé­sé­hez szük­sé­ges fel­té­te­lek meg­te­rem­té­se. A vi­lág­ban az

[tovább...]


Hónapló

Végel László: Visszatértek a nagyságos asszonyok

A szer­bi­ai saj­tó­ban már év­kez­dés­kor be­gyű­rűz­tek a no­vem­be­ri/de­cem­be­ri vi­ták Új­vi­dék 1918-ban tör­tént „fel­sza­ba­dí­tá­sá­ról”. Az idé­ző­jel ami­att szük­sé­gel­te­tik, mert el­té­rő né­ze­tek hang­zot­tak el ar­ról, hogy va­ló­já­ban mi is tör­tént a Vaj­da­ság­ban és Új­vi­dé­ken az el­ső, il­let­ve a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után. Fel­sza­ba­dí­tás vagy be­vo­nu­lás?

A nem­ze­ti jobb­ol­dalt

[tovább...]


Hónapló

Parászka Boróka: Nemzeti elfordulat

Négy év az em­be­ri öre­ge­dés leg­job­ban kö­vet­he­tő lép­té­ke ná­lunk. En­­nyi idő alatt őszül-ko­pa­szo­dik an­­nyit a ha­lán­ték, eresz­ke­dik a to­ka, ka­ri­ká­so­dik a szem, nő a has, ödé­má­so­dik a so­kat lá­tott arc, hogy gya­nak­vást kelt. Pon­to­san négy év, egy par­la­men­ti cik­lus alatt tör­té­nik an­­nyi sok min­den az

[tovább...]


Hónapló

Dalos György: Hommage á Tersánszky

Csongár Ál­mos író, a ma­gyar iro­da­lom ér­de­mes NDK-be­li for­dí­tó­ja, aki oly tisz­tes ko­rú, hogy még én is bá­csiz­ha­tom, fel­hí­vott a mi­nap, s ar­ra kért, pró­bál­jam lat­ba vet­ni be­fo­lyá­so­mat az Aufbau Verlagnál, amely se­hogy sem akar­ja új­ra meg­je­len­tet­ni Tersánszky Jó­zsi Je­nő Vi­szont­lá­tás­ra, drá­ga cí­mű, ál­ta­la for­dí­tott

[tovább...]


Hónapló

Lángh Júlia: Nem érdekel, mit csinál az elnök éjszaka

Ezek­ben a na­pok­ban a ma­gán­élet szó an­­nyit sze­re­pel, hogy már hoz­zá­te­het­jük a szabadság-egyenlőség-testvériség hár­ma­sá­hoz” – jegy­zi meg epé­sen egy új­ság­író­nő az egyik ve­ze­tő ame­ri­kai lap­ban, meg­bot­rán­ko­zás­sal ész­lel­ve, hogy a fran­ci­ák a ma­gán­élet szent­sé­gét, mint ír­ja, még „kéj­só­vár el­nö­kök” ese­té­ben is tisz­te­let­ben tart­ják.

Igen, ilyen

[tovább...]


Esszé

Vitányi Iván: Jancsó Miklós öröksége

Az el­múlt het­ven év fel­ágas­ko­dá­sok­kal és bu­ká­sok­kal telt el­lent­mon­dá­sos ma­gyar tör­té­nel­mé­nek egyik leg­jel­lem­zőbb és leg­na­gyobb alak­já­tól, Jancsó Mikóstól bú­csú­zunk. Ha volt va­la­ki, aki jel­ké­pez­te a ma­gyar ab­szur­disztánból va­ló ki­tö­rés le­he­tő­sé­gét, az ő volt. Ha volt va­la­ki, aki meg­fo­gal­maz­ta en­nek bel­ső aka­dá­lya­it, az ő volt. És

[tovább...]


Esszé

Ungváry Rudolf: A láthatatlan valóság – A mutáció mai állapota

Az aláb­bi ta­nul­mány egy több rész­ből ál­ló es­­szé be­fe­je­ző ré­sze. Az el­ső, má­so­dik és har­ma­dik rész az Élet és Iro­da­lom c. lap­ban, a kö­vet­ke­ző a Moz­gó Vi­lág 2014. ja­nu­á­ri szá­má­ban je­lent meg. (A fasisztoid mu­tá­ció, 2013. 11. 15.; A mu­tá­ci­ó­ra adott vá­la­szok, 2013. 11. 29.;

[tovább...]


Tanulmány

Dessewffy Tibor – Ságvári Bence: Dzsingisz kán a Parlamentben

1957 no­vem­be­ré­ben Mao Ce-tung Moszk­vá­ban in­ge­rült lett Hrus­csov­­­nak a Nyu­gat­tal szem­be­ni bé­kü­lé­ke­nyebb el­kép­ze­lé­se­i­től. Mao vá­la­szul az im­pe­ri­a­liz­mus el­le­ni harc­ra buz­dí­tott, új­ra elő­hoz­va azt a té­te­lét, hogy Kí­na le­győz­he­tet­len len­ne egy nuk­le­á­ris há­bo­rú­ban: „Nem sza­bad fél­nünk a há­bo­rú­tól – je­len­tet­te ki. – Nem sza­bad fél­nünk

[tovább...]


Esszé

Révész Sándor: Az összének a visszája

 Az a baj, hogy Is­ten­ből csak egy van. Nem­zet­ből meg sok. Ezért nem tud a ke­resz­tény-nem­ze­ti ká­non sze­rint nyu­god­tan nem­zet­ben gon­dol­kod­ni, aki nem akar is­ten­te­len len­ni, és Is­ten­ben gon­dol­kod­ni, aki nem akar nem­ze­ti­et­len len­ni. Tud­ni per­sze tud, csak nem nyu­god­tan. Mert ös­­sze­tart­ha­tat­lan té­zi­se­ket kell …

[tovább...]


Esszé

Friss Róbert: „Így nem lehet tovább élni” – Miért nem lett tragikus hős Mihail Gorbacsov?

1985. már­ci­us 11-én, a Szov­jet­unió Kom­mu­nis­ta Párt­já­nak fő­tit­ká­rá­vá vá­lasz­tá­sa előt­ti haj­na­lon, négy óra táj­ban Mi­ha­il Gor­ba­csov és fe­le­sé­ge, Raisza a dá­csá­juk mel­lett sé­tál, mert fon­tos kér­dé­sek­ről zárt he­lyen már nem mer­nek be­szél­get­ni. „Így nem le­het to­vább él­ni” – mond­ja a tár­sal­gás egy pil­la­na­tá­ban Gor­ba­csov.

 …

[tovább...]


Vers

Markó Béla: Műkönny; Télvégi zsoltár

Szemünk szárazra sírtuk,
de hátha lesz műkönnyünk,
fontos, hogy ezután is
hibátlanul működjünk,

[tovább...]


Vers

Tokai András: Ki lesz bíborba öltözött?; Magad legyél

Gyújtsunk egy nagy tüzet.
magunk kertjében, avagy
akármi tágas tisztáson, ahol
van széttiport hamu, és vannak

[tovább...]


Vers

Darányi Sándor: Szent Péter fogadja Cvetajevát; A banánhéj

Vonzott az anyag vegy-világa,
yttrium, berill és agát?
Értük hány pajtásod hiába
harapta fűbe szemfogát!

[tovább...]


Vers

Tornai József: Törökszekfű, liliom

Élhetne még,
az én barátom élhetne még,
márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke,
zenghetne még,

[tovább...]


Vers

Murányi Zita: sztetoszkóp; gerinc; ventilátor; koffein; kapucni

a kert lábnyomait szárítja
ráncos fűcsomók fekszünk hajában
nyirkos mellkasod
elmúlt nyarak kánikulája

[tovább...]


Vers

Kiss Judit Ágnes: Nem bánt; Ikarosz

(F)elhasznált testek, szexrutin,
szétrak és összezár,
parancsra szűnő vérfolyás
vagy táruló szezám.

[tovább...]


Próza

Egressy Zoltán: Százezer eperfa (részlet)

La­tin Or­so­lya fes­tő­nőt ki­sebb sokk ér­te ha­to­di­kos ál­ta­lá­nos is­ko­lás ko­rá­ban. Egy már­ci­u­si na­pon, a hát­só pa­dok egyi­ké­ben ül­ve, ar­ról ér­te­sült el­vi­sel­he­tet­le­nül ri­go­lyás, ám né­ha ér­de­kes in­for­má­ci­ók­kal szol­gá­ló idős ok­ta­tó­já­tól, hogy a fi­zi­ka ta­ní­tá­sa sze­rint egy test két eset­ben áll: ha nem mo­zog, va­la­mint ha egye­nes

[tovább...]


Próza

Gelányi Imre: Kísértetek

Nyolcéves le­het­tem, pú na­pok óta ke­res egy el­ve­szett, el­kó­bo­rolt bé­get. Iszkender bé­get, a ke­nyér­me­zei csa­ta emblematikus har­co­sát.

[tovább...]


Próza

Mán-Várhegyi Réka: Ideg

Le­száll­nak a vo­nat­ról, és ös­­sze­se­reg­le­nek fö­löt­tük a fel­hők. Ilyen nincs, nyö­gi egy szal­ma­ka­la­pos nő, aki ve­lük egy ko­csi­ban uta­zott, és egész úton az eget kém­lel­te az ab­lak­ból. Az ál­lo­más­ról hegy­nek fel­fe­lé kell gya­lo­gol­ni, a cso­ma­gok ne­he­zek, és hi­á­ba ci­pel Ti­bi amen­­nyit csak el­bír, Anna­ma­rinak is

[tovább...]


Próza

Grecsó Krisztián: Megyek utánad
„Semmit magamról.”
Móricz Zsigmond
Fe­küdt az al­bér­let mez­te­len mat­ra­cán. Mint­ha az ap­ja há­tán fe­küd­ne, fáj­tak a csont­jai, ami­kor meg­jött a reg­gel. A ge­rinc mély fa­kád­ja el­nyom­ta az õ vé­kony ág­csont­ja­it. Õsz volt. Ké­sõ õsz. Esz­ter­nek, ad­dig hisz­ti­zett, ki­vet­tek egy al­bér­le­tet a szom­szé­dos vá­ros­ban. Er­rõl be­szélt …

[tovább...]


Próza

Németh Ákos: Apám kertje

Ki­vá­gom a fá­kat, ami­ket apám ül­te­tett

Dön­töm ki az öreg gyü­mölcs­fá­kat, ami­ket az apám ül­te­tett fi­a­ta­lon. Egy gyü­mölcs­fa en­­nyit él, a kis­er­dő rit­kul év­ről év­re, ami él még, lát­ha­tó­an az se so­ká­ig, ki­szá­ra­dó öreg fák, gyü­mölcs­te­le­nek. Nem ül­te­tek sem­mit a he­lyük­re, ahol még ta­valy fa

[tovább...]


Próza

Beck Tamás: Alvásterápia

Nem aka­rom, hogy az ide­gen azt hig­­gye, szán­dé­ko­san ke­rü­löm a te­kin­te­tét; leg­in­kább azért, mert tény­leg szán­dé­ko­san ke­rü­löm a te­kin­te­tét. Ott­hon­ról ho­zott örök­sé­gem, hogy nem bí­zom sen­ki­ben. A ma­ma is erő­sza­kos­nak és rossz­in­du­la­tú­nak bi­zo­nyult, pe­dig éle­tem­ben elő­ször be­lé­je ve­tet­tem leg­mé­lyebb bi­zal­ma­mat. Mi mást te­het­tem vol­na. Ő

[tovább...]


Ról-ről

Almási Miklós: Don Quijote a globális üzletsoron (Al Gore: A jö­vő. A glo­bá­lis vál­to­zás hat moz­ga­tó­ru­gó­ja. For­dí­tot­ta: He­ge­dűs Pé­ter és Ta­­kács Zol­tán. Bu­da­pest, 2013, HVG Ki­adó, 556 ol­dal, 4900 fo­rint.)

Al Gore új köny­ve a glo­bá­lis gaz­da­ság és po­li­ti­ka trend­je­it (és bal­hé­it) ve­szi szám­ba az el­hí­zás és éhe­zés pár­hu­za­má­tól, a szá­mí­tó­gé­pek ten­ge­re­ken át­íve­lő pár­be­szé­dé­től az írás­tu­dat­lan­sá­gig, a mil­li­ár­do­sok klub­já­nak gyors bő­vü­lé­sé­től a nyo­mor ter­je­dé­sé­ig, Ame­ri­ka ha­nyat­lá­sá­tól a vi­lág­ha­ta­lom plu­ra­li­zá­ló­dá­sá­ig. Szá­raz han­gon tag­lal ezer­nyi fon­tos ada­tot, …

[tovább...]


Ról-ről

Pető Iván: Anti krátkij kursz (Sza­bó Mik­lós: A jó kom­mu­nis­ta szi­lár­dan együtt in­ga­do­zik a Párt­tal – Elő­adá­sok a kom­mu­nis­ta pár­tok tör­té­ne­té­ről és a fe­ke­te-pi­ros- fe­hér-zöld szín­re fes­tett sztá­li­niz­mus­ról. Sze­ged, 2013, JATEPress)

Köz­hely: az a ha­ta­lom, ame­lyik ural­ni kí­ván­ja az em­be­rek gon­dol­ko­dá­sát, ural­ni kí­ván­ja a múl­tat is. Az em­lé­ke­zet­po­li­ti­ka – ha nem is ez­zel a ki­fe­je­zés­sel – s ré­sze­ként a szisz­te­ma­ti­kus tör­té­ne­lem­ha­mi­sí­tás ré­gi ta­lál­mány. A klas­­szi­kus, sztá­li­nis­ta kom­mu­nis­ta rend­szer csak a ka­no­ni­zált, a pil­la­nat­nyi­lag „he­lyes” po­li­ti­ká­nak meg­fe­le­lő …

[tovább...]


Ról-ről

Sándor Erzsi: A szabadság tere (Sza­bad­ság tér ’89. 2014. ja­nu­ár 29. – m1.)

Nagy, vö­rös ven­ti­lá­tor a fal­ba süly­­lyeszt­ve, a stú­di­ó­ba le­ül­te­tett né­zők fe­je fö­lött, las­san, kí­mé­le­te­sen, avagy ir­gal­mat­la­nul te­ke­ri a la­pát­jai kö­zé ke­rü­lő le­ve­gőt. Szel­lőz­tet va­jon? Ér­te­nem ké­ne. Ta­lán csak for­gat­ja a föld­ alat­ti alumínium-be­ton-fém bun­kerar­chí­vum­nak épí­­tett stú­di­ó­ban a rend­szer­vál­to­zás előt­ti pál­lott le­ve­gőt. Nyil­ván azért vö­rös. Bár …

[tovább...]


Ról-ről

Takács Ferenc: Lefelé a Taigetoszról (Sán­dor Er­zsi: Sze­gény anyám, ha lát­nám. Bu­­da­pest, 2013, Park Ki­adó, 216 ol­dal, 2900 fo­rint.)

Tes­ti hi­bá­val vagy fo­gya­ték­kal szü­le­tett cse­cse­mő­i­ket a spár­ta­i­ak fel­vit­ték a Taigetosz ne­vű hegy­re, és on­nan a sza­ka­dék­ba ve­tet­ték – leg­alább­is így szól a le­gen­da, mely eb­ben a for­má­ban alig­ha­nem tév­hit. Ókor­tu­dó­sok sze­rint Plutarkhosz fél­re­ér­tett va­la­mit, és az ő szö­ve­ge nyo­mán ter­jedt el a fo­gya­té­kos­ság tár­sa­dal­mi …

[tovább...]


Ról-ről

Csengery Kristóf: Háború és béke (Benjamin Britten: Há­bo­rús requiem. An­na Netrebko, Ian Bostridge, Thomas Hamp­son (ének), az Accademia di Santa Cecilia Ze­ne­ka­ra, Vegyes Kara és Gyer­mek­ka­ra, ve­zé­nyel Antonio Pappano. 1 CD Warner Clas­sics, 2013.)

Aki Benjamin Britten (1913–1976) Há­bo­rús requiemjéhez (1961/62) kö­ze­lít, leg­alább há­rom­fé­le irány­ból te­he­ti. 1) Britten, a hu­ma­nis­ta, 2) Britten és az an­gol nyel­vű köl­té­szet, 3) Britten, az in­di­vi­duum szó­szó­ló­ja a tö­meg­tár­sa­da­lom­ban. Ér­de­mes sor­ra ven­ni eze­ket az ös­­sze­füg­gé­se­ket, mert sok fon­tos moz­za­na­tot rej­te­nek ma­guk­ban, s ki­raj­zo­ló­dik be­lő­lük …

[tovább...]


Ról-ről

Győrffy Iván: Az élet kísértése (A könyvtolvaj – The Book Thief. Szí­nes, fel­ira­tos ame­ri­kai–né­met drá­ma, 131 perc, 2013. Ren­de­ző Brian Percival; for­ga­tó­könyv­író Markus Zusak)

Ta­lán tör­vény­sze­rű, még­is meg­le­pő, hogy egy má­so­dik vi­lág­há­bo­rús drá­ma nar­rá­to­ra ma­ga a nagy­be­tűs ha­lál. Te­gyük hoz­zá: egy élet­unt, az em­be­ri go­nosz­ság­tól és a rá­zú­dí­tott mér­he­tet­len hul­lá­tól meg­csö­mör­lött, a nyug­díj­ba vo­nu­lás­tól he­lyet­tes hi­á­nyá­ban kény­sze­rű­en le­mon­dó ha­lál. A tes­tet­len, még­is em­be­ri ér­zel­mek­kel, sőt egé­szen egye­­di hu­mor­ral fel­vér­te­zett …

[tovább...]


Ról-ről

Fáy Miklós: Revizor az uszodában (Go­gol: A re­vi­zor. Víg­szín­ház. Ren­dez­te: Bodó Vik­tor. Sze­rep­lők: He­ge­dűs D. Gé­za, Len­gyel Ta­más, Já­ró Zsu­zsa, Hevér Gá­bor.)

Meg­hir­de­tik az új éva­dot, és az em­ber a vál­lát vo­no­gat­ja. Min­dig ugyan­­az. Va­la­ha azt mond­ták, hogy a szín­ház ab­ban kü­lön­bö­zik az ope­rá­tól, hogy az előb­bi kö­zön­sé­ge min­dig újat akar, az ope­ráé meg min­dig ré­git. Ha le­het, megint a Bo­­hém­éle­tet, ha le­het, megint a Ná­dasdy-ren­de­zés­ben, és …

[tovább...]


Ról-ről

Mélyi József: Képeskönyv a múzeumban (Caravaggiótól Canalettóig. Az itá­li­ai ba­rokk és ro­ko­kó fes­té­szet re­mek­mű­vei. A ki­ál­lí­tás kon­cep­ci­ó­ja: Do­bos Zsu­zsan­na, Baán Lász­­ló. Szép­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um, 2013. ok­tó­ber 25.–feb­ru­ár 16.)

Úgy lát­szott, min­den a he­lyén van. Leg­alább­is biz­tos­nak tűnt, hogy a Caravaggiótól Canalettóig nem ol­csó szem­fény­vesz­tés. És még ha drá­ga szem­fény­vesz­tés­ről ír­nék, az sem len­ne igaz. Egy­ál­ta­lán nem szem­fény­vesz­tés, mert a né­ző – akár elő­ször jár a Szép­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um­ban, akár szá­zad­szor –, ha úgy tet­szik, …

[tovább...]


Ról-ről

P. Szűcs Julianna: Hazaszeretet és pedagógia barokk keretben – ellenvélemény (Caravaggiótól Canalettóig. Az itá­li­ai ba­rokk és ro­ko­kó fes­té­szet re­mek­mű­vei. A ki­ál­lí­tás kon­cep­ci­ó­ja: Do­bos Zsu­zsan­na, Baán Lász­­ló. Szép­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um, 2013. ok­tó­ber 25.–feb­ru­ár 16.)

In­dul­junk a fak­tu­mok­tól. Tény, hogy a Szép­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um az irá­nyí­tás konf­lik­tust ke­rü­lő kul­túr­po­li­ti­kai tech­ni­ká­ja és a ve­ze­tés pro­fes­­szi­o­ná­li­s ér­dek­ér­vé­nye­sí­tő ké­pes­sé­ge ré­vén az el­múlt évek­ben gya­kor­la­ti­lag meghekkelte a mú­ze­u­mi szak­mát. Pon­to­san nem tud­ni, hogy idő­sza­kos ki­ál­lí­tá­sa­i­nak össz­költ­sé­gei, a promócióra for­dí­tan­dó for­rá­sok, to­váb­bá a NER stra­té­gi­á­já­ban ne­ki …

[tovább...]