Újévi köszöntőjében a miniszterelnök azt mondta, hogy 2012 a remény éve lesz.

Megnyugodva aludtam hát el, és azt álmodtam, hogy 2013. január elsején felébredek, visszatekintek az elmúlt esztendőre, és azt gondolom: de jó, hogy újra egy (viszonylag) élhető országban élek! Habár a miniszterelnök és néhány legközvetlenebb munkatársa kivételével egyelőre minden vezető politikus és választott tisztségviselő a helyén maradt, és az Alaptörvény sem változott, az év közepén hivatalba lépő új, mérsékelt konzervatív kormány javaslatára a parlament lényegesen módosította a legkirívóbban antidemokratikus, jogállamot sértő, autoriter törvényeket, így a médiatörvényt, az oktatási, a választási, az egyházi törvényt stb. Az új gazdasági miniszter tető alá hozott egy megállapodást az IMF-fel és az EU-val, amelynek következtében az ország elkerülte az év eleje óta feltartóztathatatlanul közeledni látszó csődöt. A hitelminősítők a „bóvli mínusz 5” kategóriából a „bóvli plusz 1” kategóriába minősítették fel Magyarországot, a forint árfolyama meredeken emelkedni kezdett. Az álomelnök kegyelemben részesítette az utcán jogellenesen üldögélőket és kukázókat. Megszüntették a direkt támadásokat a kultúra és a tudomány műhelyei ellen. Dörner Györgyöt leváltották az Új Színház éléről, Csurka ellen uszítás címén eljárás indult; bocsánatot kértek a megvádolt filozófusoktól, és újra megszólalt a Klubrádió. A Kunigunda utcai tévészékház előtti éhségsztrájk is abbamaradt. Az MTV-1-en egyórás interjút sugároztak Cohn-Bendittel. Visszavonták az MSZP betiltására tett indítványt, és József Attilát visszatették oda, ahol korábban is üldögélt. Maradt a Széll Kálmán tér, de GUM-nak nevezték át a Mammut 2-t.

Bár tetszettünk volna akár forradalmat is csinálni, hiszen kora tavasztól, ahogy kisütött a nap, és kirügyeztek a Kossuth téren a kordonok, tüntetni jártunk, kivívott szabadságunkat nem másnak, mint Barrosónak és Hillary Clintonnak köszönhettük, akik leveleikkel hetente degeszre tömték a volt miniszterelnök postaládáját. Közben egyre erősödött a baloldali és liberális pártokat, csoportokat, civil szakszervezeti és diákmozgalmakat egyesítő barackfa-koalíció, amely a közvélemény-kutatások szerint legalább 45 százalékot kapna, a kormányzó párt 40 és a Jobbik 15 százalékával szemben.

Boldogan ébredtem, mert végre mertem nagyokat álmodni.

Kapcsolódó írások:

1. Erős Ferenc: A láger szelleme (Szágundelli III.) La petite parisienne Hessisch Lichtenau festői kisváros Észak-Hessenben, húsz...
2. Erős Ferenc: Egy ember, aki feladta saját emberségét A 20. századi történelem meghatározó szereplői közül valószínűleg Adolf Hitler...
3. Erős Ferenc: Gulliver Abszurdisztánban Lilliputi és brobdingnagi kalandjaimat ép bőrrel megúszván ünnepélyes fogadalmat tettem...
4. Erős Ferenc: Freudról – feketén-fehéren Erős Ferenc Freudról – feketén-fehéren 2006 Sigmund Freud éve....
5. Erős Ferenc: Szágundelli csodái II. Erős Ferenc Szágundelli csodái II. Atomium “Nem elég meghalni;...