Kiss Judit Ágnes

De büszkén

A fürdő, a konyha, a hall, a kisszoba,

az idegen lakásban a félelem szaga,

mért jöttél ide, most már nem is tudod,

melyik unalmas körödet futod.

Rabszolga, zsarnok, szinte egyre megy,

és ha magaddal még mindig nagyra vagy,

nézz a tükörbe, ott lóg a falon,

mivé lettél így, az életed felén.

Rágódni rajta maradt még pár fogad,

hóhér legyél vagy inkább áldozat,

a történetben nincsen más szerep,

de választhatsz, hogy szar vagy még szarabb.

Nem lesz jó minden, talán a vége se,

de végigéled, most már nincs mese,

embernek lenni alapból is ciki,

járjon utána, aki nem hiszi.

A vécé, a kamra, minden idegen,

az vagy te is, nézz végig magadon,

riadt vadállat, ki körbeszimatol,

míg otthont érez egyszer valahol.

Fél hatos ballada

Már rég nem áll föl, jól tudod,

a vágy hiába, és hiába

minden trükk éppúgy, mint bolond

reményed egy-egy villanása.

Minek is jártál iskolába,

ha nem tanították, hogyan

állítsd fel félhalott pennádat? –

Csak kínlódsz itt szánalmasan.

Keménységed már nincs sehol,

puhinka lett a fickós szerszám,

mi tested büszke dísze volt,

meggörbül, mint kanóc a gyertyán.

Eddig döfött, most gyűrhető lett,

dölyfös nagyságod odavan,

ne várjon senki semmit tőled,

kínlódnál csak szánalmasan.

A nők egy darabig még várnak,

biztatnak is, hogy fel ne add,

aztán találnak jobbat nálad,

és te is elhagyod magad.

„Ha nem töltöm be senki kedvét,

minek a testem, az agyam?” –

gondolod, de meghátrálsz gyáván,

s kínlódsz tovább szánalmasan.

Herceg, a költő éppígy érez,

mikor versírhatnékja van,

de impotens. Ugye megértesz,

míg kínlódom, szánalmasan?