Mozgó Világ Online

Kedves Olvasóink!

Megjelent a 11. szám. Mostantól ismét csak pár hetes késéssel kerülnek majd fel a netre a friss számok. A kimaradt hónapok anyagának pótlása napokon belül meg fog történni.…

Markó Béla: Mégis Európa

Mi­lyen Eu­ró­pát aka­runk? Hu­szon­négy éven át szá­mos vá­lasz­tá­si kam­­pány­ban vet­tem részt Ro­má­ni­á­ban, és ezt a kér­dést sok­szor föl­tet­tem én is min­den­fé­le nagy­gyű­lé­se­ken, hogy az­tán töb­bé-ke­vés­bé pa­te­ti­kus be­széd­ben ma­gam pró­bál­jak vá­la­szol­ni rá. A po­li­to­ló­gu­sok, kam­pány­me­ne­dzse­rek, kom­mu­ni­ká­ci­ós szak­em­be­rek ta­lán csó­vál­nák a fe­jü­ket azon, hogy sza­bad-e kér­dés­sel …

Tá­bo­ri Zol­tán: Mis­kolc bu­bo­rék­ban

Har­minc­hat éves fi­a­tal­em­ber áll a Ti­szai pá­lya­ud­var kö­ze­lé­ben, ener­gia­ita­los do­bozt gyű­rö­get, az ar­cán eny­he bo­ros­ta és ko­ra reg­ge­li rossz­kedv. Egész éj­jel dol­go­zott.

– Is­­szák ezt a tab­let­tás bort, és sem­mi ba­juk – füs­tö­lög. – Aki dol­go­zik, az meg meg­be­teg­szik. En­gem most nyá­ron mű­töt­tek sérv­vel. Ezek­nek …

Czene Gábor: Pásztor Albert és a cigányok – Avagy: a baloldal szenvedett-e vereséget Miskolcon?

Az ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tás előtt még a kor­mány­hoz kö­ze­li Né­ző­pont In­té­zet sem vál­lal­ko­zott ar­ra, hogy meg­jó­sol­ja, me­lyik pol­gár­mes­ter­je­lölt lesz a be­fu­tó Mis­kol­con. A fel­mé­ré­sek sze­rint hár­man áll­tak fej fej mel­lett: Kri­za Ákos ad­di­gi fideszes pol­gár­mes­ter, a bal­ol­dal tá­mo­ga­tá­sá­val in­du­ló Pász­tor Al­bert volt rend­őr­ka­pi­tány és a jobbikos …

Debreczeni József: Ne bántsd a cigányt!

„Ők is ép­pen olyan em­be­rek, mint mi: köz­tük is van­nak ren­de­sek és ren­det­le­nek; lus­ták és szor­gal­ma­sak; tisz­tes­sé­ge­sek meg gaz­em­be­rek” – és így to­vább. Év­ti­ze­dek óta hal­lunk ef­fé­le mon­da­to­kat a ro­mák – pon­to­sab­ban ro­mák­kal adó­dó prob­lé­mák – kap­csán. Akik ki­mond­ják őket, őszin­tén hisz­nek ezek …

Gár­do­nyi Lász­ló: Űr-tar­ta­lom – Czigány Ákos Egek so­ro­za­ta

A fény­ké­pé­szet egyik cél­ja­ként le­het­ne meg­fo­gal­maz­ni azt, hogy az ott­ho­no­sat és a min­den­na­pit új meg­vi­lá­gí­tás­ban, más né­ző­pont­ból, ide­gen­ként tud­ja be­mu­tat­ni. Mint­ha a min­den­nap­ok ké­pi ant­ro­po­ló­gi­á­ja­ként vi­sel­ked­ne a tech­ni­ka: az is­me­rőst is­me­ret­len­ként, az is­me­ret­lent is­me­rős­ként ál­lít­ja elénk.

A bel­vá­ro­si bér­há­zak ud­va­rai min­den­ki szá­má­ra is­mer­tek: még ha …

Özönvíz után – Kerekasztal-beszélgetés a Fapados Szalonban résztvevők Karácsony Gergely, Kunhalmi Ágnes, Molnár Csaba, Szigetvári Viktor, moderátor Vicsek Ferenc, hozzászólók Bitó László, Bojár Gábor, Molnár Katalin, Vitányi Iván

P. Szűcs Ju­li­an­na Ked­ves ba­rá­ta­im, sze­re­tet­tel kö­szön­te­lek ben­ne­te­ket. Kü­lön sze­ret­ném kö­szön­te­ni, Ka­rá­csony Ger­gelyt, Kun­hal­mi Ág­nest, Mol­nár Csa­bát, Szi­get­vá­ri Vik­tort, és Vicsek Fe­ren­cet, aki ma es­te a mo­de­rá­to­ri sze­rep­ben a be­teg Pi­kó And­rást – kí­vá­nunk ne­ki job­bulást – he­lyet­te­sí­ti. Elég ne­héz volt meg­szer­vez­ni a ta­lál­ko­zá­sun­kat. Nem …

Végel Lász­ló: Gombrowicz Szer­bi­á­ban

Au­tó­bus­­szal uta­zom Podgoricába, a Mon­te­neg­rói Szín­há­zak Bi­en­ná­lé­já­ra zsű­riz­ni. Csak ak­kor kön­­nyeb­bü­lök meg va­la­me­lyest, ami­kor el­hagy­juk a csak­nem száz ki­lo­mé­ter hos­­szú, fes­tői szép­sé­gű, ugyan­ak­kor ve­sze­del­mes Moraèa-Ka­nyont. A lát­vány le­nyű­gö­ző! Alat­tunk a gyors­ fo­lyá­sú, hal­ban gaz­dag, át­lát­szó vi­zű, tür­kiz­kék Moraèa fo­lyó, fe­let­tünk pe­dig cér­na­vé­ko­nyan hú­zó­dik a ra­gyo­gó …

Parászka Bo­ró­ka: Csen­des át­vo­nu­lás

Na­gyon mel­lék­szál: ok­tó­ber el­ső nap­ja­i­ban Or­bán Vik­tor Ko­lozs­vár­ra lá­to­ga­tott. Ak­kor még na­gyon so­kan azt gon­dol­ták, hogy ez fon­tos ese­mény lesz. Az ilyen­kor szo­ká­sos iz­ga­lom­mal ké­szült min­den­ki az is­ko­la­ava­tó mi­nisz­ter­el­nök lá­to­ga­tá­sá­ra. Az al­pol­gár­mes­ter-as­­szony idő­ben meg­ír­ta a be­szé­dét, meg­csi­nál­tat­ta a ha­ját, az is­ko­la­igaz­ga­tók fel­hív­ták a ta­ná­rok fi­gyel­mét, …

Da­los György: Ket­tős sze­rep­osz­tás­ban

Bo­lyon­gok a frank­fur­ti ma­gyar stan­don, ahol idén el­ma­rad­tak a szo­ká­sos ren­dez­vé­nyek, és a lá­to­ga­tók sem sor­jáz­nak. Kö­röt­tem ki­rit­kult polc­er­dő üze­ni ko­pár könyv­lomb­ja­i­val, hogy vé­get ért egy kor­szak, a bol­dog nyüzs­gé­sé, amely­től min­den ittjár­tam­kor meg­ha­tód­tam.

Lángh Jú­lia: Nők fa­lun

A vo­nat áll, so­ká­ig, azért nincs moz­dony, mert nem volt hoz­zá ve­ze­tő, ma­gya­ráz­za egy mávos a fe­hér­vá­ri pá­lya­ud­va­ron, ahol vesz­teg­lünk. Egy nő ve­he­men­sen til­ta­ko­zik: sza­bo­tázs!, sza­bo­tázs! Mert eb­ben az or­szág­ban min­den jól mű­kö­dik, ha nem, az sza­bo­tá­lás.

Egy idő múl­va ta­lál­tak ma­si­nisz­tát, aki el­dö­cög­te­ti ve­lünk …

Révész Sándor: A nemzet mint minden és semmi

A „nem­ze­ti gon­do­lat­ban” nincs sem­mi gon­do­lat. Ezért az­tán a ma­ga ér­zel­mi ere­jé­vel, in­du­lat­ter­me­lő ké­pes­sé­gé­vel min­den­fé­le „gon­do­lat” szol­gá­la­tá­ra al­kal­mas le­het. Jog­ki­ter­jesz­tés­re is és jog­fosz­tás­ra is. Jog­ki­ter­jesz­tés­re, mi­vel nem­zet­tag­ság alap­ján át­fog min­den tár­sa­dal­mi ré­te­get és stá­tuszt. Jog­fosz­tás­ra, mert a nem­zet­tag­ság alap­ján ki­ter­jesz­tett jog­ból ki­re­keszt­he­tő min­den­ki, aki így …

Szöllősi Mátyás: purgatórium (14.)

Nem is kék, már szinte fehér volt az ég, s jól látszott, sehogy sem akar lankadni a nyár, a szökőkút is tétován

Darányi Sándor: Vénusz születése; A vörös szűz;

A szó mögött kirajzolódó valóság átsatírozott mása selyempapírra. Torzó önként, hatalmasan, legott,

Kürti László: allergia; a józanságról; akár egy feketerigó

kertvárosi cicának nevezte magát, holott csak értelmiségi családból csöppent a magas irodalomba.

Mezősi Miklós: Számvetés a hétvégén; Zümmögőkardal;

Ezt hozta a vasárnap. Kergő szavakat fatálon. Nehéz, iramló, görbén hunyorgó szelfi tükörbe lát.

Turczi István: Gép-templom; Éteri minta szerint; Ultima maniera;

Az idő csak csi­szolt kő a szél sze­mé­ben. Ahogy ott állsz fenn a bás­tya­sé­tány ste­ril ma­ga­sá­ban, és kö­rül­te­kin­tesz, szi­go­rú­an le­fe­lé, mert ha­bi­tu­sod­nak az a meg­fe­le­lő irány, ma­gad vagy a bi­zo­nyos­ság.

Odze György: Ka­pu­nyi­tá­si pá­nik

Egy do­hány­füs­tös pes­ti la­kás­ban tán­col­tam Luk­ács Ju­li­val, ak­kor már ti­zen­nyolc éve­sek vol­tunk, úgy is búj­tunk ös­­sze, aho­gyan csak a ti­zen­nyolc éve­sek tud­nak ös­­sze­búj­ni, jár­tunk, ak­ko­ri­ban nem sze­ret­tem ezt a szót, mert füg­gést lát­tam ben­ne, igen, jár­tunk, így is le­he­tett vol­na mon­da­ni, de ne­kem a já­rás, …

Ma­gyar Lász­ló And­rás: A né­ni

Ju­li né­ni apám­ba volt egy­kor sze­rel­mes, vagy nem is volt be­lé sze­rel­mes, csak le­ve­lez­tek egy­más­sal, ki tud­ja? Min­den­eset­re, mi­kor a 70-es évek vé­gén, egye­te­mis­ta ko­rom­ban fel­éb­redt az ér­dek­lő­dé­sem Ril­ke köl­té­sze­te iránt, anyám Ju­li né­nit kér­te meg, hogy né­mi dí­ja­zás el­le­né­ben ok­tas­son en­gem a nagy po­é­ta …

Takács Ferenc: Mélyszántás (Dra­go­mán György: Mág­lya. Mag­ve­tő Könyv­­ki­adó 2014, Bu­da­pest, 2014)

A Mág­lyá­nak, Dra­go­mán György most meg­je­lent har­ma­dik re­gé­nyé­nek – ugyan­úgy, mint a két ko­ráb­bi­nak, A pusz­tí­tás köny­vé­nek és a pá­rat­lan nem­zet­kö­zi si­kert ara­tó má­so­dik­nak, A fe­hér ki­rály­nak – lé­te­zik egy meg­ej­tő­en ké­zen­fek­vő ol­va­sa­ta. Ez az ol­va­sat na­i­van jó­hi­sze­mű.

Be­éri av­val az …

Fáy Miklós: Lepárolt rémbohózat (Alfred Jarry: Übü ki­rály, vagy a len­gye­lek. Ör­kény Szín­ház. Ren­dez­te: Mácsai Pál. )

Ak­kor most mi is a baj?

Te­gyük föl, hogy van egy apo­li­ti­kus em­ber. Ta­lán ki­áb­rán­dult, nem hi­szi, hogy van a pár­tok­nak, kor­má­nyok­nak, po­li­ti­kai ve­ze­tők­nek ön­ál­ló moz­gás­te­rü­le­tük, lé­nye­gé­ben ugyan­azt az árut cso­ma­gol­ják be, csak má­sok örül­nek a cso­ma­go­lás­nak. Nem ez az ér­de­kes. De egy ilyen apo­li­ti­kus …

Csengery Kristóf: Ikercsillagok (Bozay At­ti­la és Durkó Zsolt em­lék­hang­ver­se­nye. Ren­de­ző: Ma­gyar Mű­vé­sze­ti Aka­dé­mia, Vi­ga­dó, Makovecz te­rem, 2014. ok­tó­ber 13.)

Két ju­bi­le­um­ról em­lé­ke­zett meg a kö­zel­múlt­ban a ma­gyar ze­ne­élet: 2014 áp­ri­li­sá­ban volt Durkó Zsolt szü­le­té­sé­nek 80. év­for­du­ló­ja, és au­gusz­tus­ban lett vol­na 75 éves Bo­zay At­ti­la. Egyi­kük­nek sem ada­tott hos­­szú élet, és mind­ket­ten ré­gen el­tá­voz­tak már: Durkó 63 éve­sen 1997-ben, Bozay 60 éve­sen, 1999-ben. Két ze­ne­szer­ző, …

Pető Iván: Tények, gének, mémek (Bruckner Éva, Cse­pe­li György, Cse­pe­li Mik­lós:A ten­ger­sze­mű hölgy rej­té­lye. A Zá­moryak tör­té­ne­tei.Kos­suth Ki­adó, Bu­da­pest, 2014)

Le­xi­ká­lis is­me­ret­ként is fon­tos, hogy kik vol­tak az em­ber fel­me­női. Nem kell ah­hoz ve­re­tes tör­té­nel­mi csa­lád­ból szár­maz­ni, hogy va­la­kit ér­de­kel­jen, kik vol­tak, hol és ho­gyan él­tek az elő­dök. Per­sze a tör­té­ne­lem­ben sze­re­pet ját­szó csa­lá­dok nyo­ma­it tech­ni­ka­i­lag kön­­nyebb kö­vet­ni, eb­ből a szem­pont­ból nem­csak a fő-, de …

Almási Miklós: Az Ernst-történet (Ró­ka Eni­kő: Na­ci­o­na­liz­mus és mo­dern­iz­mus. Ernst La­jos gyűj­te­mé­nye és az Ernst Mú­ze­um. )

A rác­ke­vei Du­na-ág­ban egy osz­la­do­zó hul­la. 1937-et írunk, azo­no­sít­ják, a te­tem Ernst La­jos, a fér­fi, aki már egy éve tűnt el a Fé­szek klub­ból (ahol kár­tyá­zott) meg a hi­te­le­zők lá­tó­kö­ré­ből, meg egy­ál­ta­lán a mű­ke­res­ke­de­lem, mű­gyűj­tés nyü­zsi­jéből. Ön­gyil­kos lett. Az az em­ber, aki az Ernst Mú­ze­u­mot …

Győrffy Iván: A jóléti társadalom diszkrét bája (La­vi­na (Turist). Szí­nes, fel­ira­tos svéd–dán– nor­vég drá­ma, 118 perc, 2014. Ren­de­ző-for­ga­tó­könyv­író Ruben Östlun)

A skan­di­náv fil­mek nagy­já­ból az 1990-es évek ele­je óta (új­ra) hi­he­tet­len nép­sze­rű­sé­get köny­vel­het­nek el szer­te a vi­lá­gon. Igaz ez nem csu­pán a bűn­fil­mek­re – ame­lyek va­ló­ság­gal ho­lly­woo­di új­ra­fel­dol­go­zás­ért ki­ál­ta­nak, mint ahogy azt a Mil­len­ni­um-tri­ló­gia el­ső ré­szé­nek két­lép­csős adap­tá­ci­ó­já­nál is lát­hat­tuk – és a kri­mi­so­ro­zat­ok­ra, ame­lyek …

Sándor Erzsi: Gügyögés nélkül (Jön a ba­ba! Ha­das Krisz­ta és Kéky Kira tíz ré­szes so­ro­za­ta a LifeNetwork csa­tor­nán.)

Jós­ló fá­já­sok­kal ér­kez­nek a kór­ház­ba a Jön a ba­ba 3. ré­szé­nek sze­rep­lői, Ti­mi és Gyu­ri, va­la­mint Ha­das Krisz­ta ri­por­ter és Kéky Kira ope­ra­tőr, a két ta­gú stáb. Szü­lés még nincs, de egy aján­dék pár­be­széd adó­dik.

Az utol­só pil­la­na­tos, igen nagy­ra nőtt Ti­mi ké­zen fog­va ve­ze­ti …