Csordás Danival meglehetősen egyszerű ismeretséget kötni: az ember csak rákeres az internetes blogjára, és máris megtud egy sor dolgot arról, hogyan él mostanában egy fiatal képregényes. Röviden összefoglalom. Az albérletet, ha már nagyon elhasználtuk, és nincs az a nő, aki kitakarítaná, elegánsan adjuk vissza tulajdonosának. A metróra nem érdemes fölszállni, ha a kártya nehéz napot jósol, mert Kevinke mamája kupán fogja vágni az öregasszonyt, aki rálépett a lábára. A kilencvenes évek közepén az ősmagyar/hun életérzés még politikamentes volt, a VHK (Vágtázó Halottkémek) koncertjén legalábbis, de aztán már semmi sem volt politikamentes, még a síelés sem az osztrákoknál. Közben azért kinőtt Effi második foga, és kedvenc karakterem, Márti néni az elsőről eltaposta kétszázadik csikkjét a lift padlóján. Az életnek párhuzamos dimenziói vannak, és a képregényt épp arra találták ki, hogy a személyes élmény és az általánosabb tapasztalat a közvetlenségnek a szókimondásig fokozott nyelvén fejeződjön ki.

Ami a blogból nem derül ki, azt majd máshonnan. Csordás Dani Pécsről került Budapestre, ahol rajz–vizuális nevelés szakon Lantos Ferenc tanítványa volt, de már előtte is tőle tanult néhány évig. A Burzsoá Nyugdíjasok zenekar, amely az egyetemen alakult, és csak nemrégiben múlt ki, mégis mintha az underground nyomdokain haladva, a Bizottság példáját követte volna a képzőművészet, a zene és az alternatív színházi elemek összekapcsolásával. A hatások összművészeti szemléletmódot eredményeztek, amelyben a szórakozás, a szórakoztatás, a művészeti hierarchia konvencióitól távol eső vizualitás igénye együttesen vezetett a képregény nehezen besorolható műfajához.

A képregény ugyanis kamasz műfaj, mindenféle értelemben. Azt tartják róla, hogy generációsan meghatározott, mert tartalmilag és nyelvileg a fiatalabb csoportokhoz áll közelebb, a humorát, a nyelvi brutalitását, az azonnaliságát és a populáris könynyűségét egy idő után nehezebben értékeli az ember, mert a törlesztőrészletére figyel. Vagy Mónikára. Ez az egyik oka és bizonyos értelemben garanciája a képregény belterjességének és frissességének. Kamaszsága azonban úgy is értelmezhető, hogy Magyarországon a fiatal grafikusok csak nemrégiben fedezték fel a benne rejlő lehetőségeket, elsősorban azt a képességét, hogy képet és szöveget együttesen fölhasználva könnyen és gyorsan továbbíthatnak üzeneteket a kortárs kultúráról. A Roham magazinban számos tehetséges fiatal grafikus (a könyvillusztrációiról ismert Kárpáti Tibor, a kiállítások designját is megtervező Sirály Dóri) publikál, aki az amerikai képregény vadkeleti történetein nőtt föl, de saját stílusában folytatja, és szabadságot talál abban, hogy az alkalmazott műfajoktól elszakadhat.

Csordás Dani is a Roham köréhez vonzódik, de Bikfic történetei a Wam2 magazinban jelennek meg. Bikfic kortársi figura, aki átéli Kína gazdasági nagyhatalommá válását, szembesül az ökológiai problémákkal és a Jobbikkal, néha bankot rabol, és nincs ellenére némi obszcenitás. Kissé zűrzavaros figura, ámbár szerethető. Egészen más stílusban készült a Nocturne című képregénykötet, amellyel 2003-ban a szerző elnyerte a Konkrét Könyvek képregénypályázatának első díját, és a könyv 2008-ban végül meg is jelent. A Nocturne valószínűleg fontos lépés a grafikus és a képregénykiadás történetében egyaránt, de úgy tűnik, Csordás Daninak jobban áll a valósággal való közvetlen kapcsolat, amikor a benne lévő irónia és humor belekapaszkodhat a tömegkultúra olcsó kinövéseibe, hogy látszólag ugyanazon a nyelven jól elbánjon vele. A Nocturne ezzel szemben egy százoldalas, fekete-fehér, szürrealista jellegű, nehezen kibogozható történet, afféle pszichedelikus látomás, amelynek van ugyan cselekménye, de sok benne a bizonytalansági tényező. Az összbenyomás is sokkal komorabb, és a sűrűn vonalkázott technika is inkább alaposan kidolgozott grafikai lapokra emlékeztet. Mégis, Csordás Dani munkái egyértelműen friss, új hangot és minőséget hoznak a képregény fiatal műfajába.

Kapcsolódó írások:

1. Kürti Emese: Barabás Márton munkáiról Előre elhatároztam, mélyen hallgatok majd Barabás Márton erdélyi gyökereiről mint...
2. Kürti Emese: A Szépművészeti reneszánsza Cecilia Gallerani 1489 elején, nagyjából tizenöt éves korában lett Lodovico...
3. Kürti Emese: Moizer Zsuzsa önarcképei Moizer Zsuzsa sikerének az a titka, hogy az ember annyira...
4. Kürti Emese: Bak Imre műveiről Bak Imre műterme olyan, mint egy laboratórium. Fehérek a falak...
5. Kürti Emese: A nagy faktúraművész Kevés magyar művész tudna olyan imponáló történeteket mesélni az életéből,...